Rövid ismerkedés a kínai dörzskővel

dorzsko

Kínában egy írószerből dísztárgy, vagy iparművészeti tárgy lett. Ez az írószer az íráshoz szükséges dörzskő, kínai nevén yan.

Az ókor óta egészen a mai napig a dörzskő mindig a kínai írószerek között szerepelt. A koromból és más anyagokból álló tus dörzsölésére használták fel ezt az eszközt. Mióta van ez írószer, senki sem tudja. A kelet-kínai Zhejiang tartományban találtak egy több mint 3000 éves dörzsölő kőedényt fedéllel. Közepe homorú, benne fehér festék, azaz tus volt, amelyet az ecsettel való írásra használtak.

 

 

Az időszámítás előtti első században Kínában feltalálták a papírkészítést. Ennek következtében nagymértékben nőtt a kereslet a dörzskövek iránt. A kereslet kiegészítésére nagy mennyiségben és kitűnő minőségben készítettek ilyen írószereket, és iparművészetileg is fejlődött ez a kézművesség. Ebben az időszakban nemcsak kőből és kerámiából készítettek dörzskövet, hanem jádéból, bronzból is. Különböző alakúak lehettek, kocka, tégla, és teknősbéka alakok is maradtak fenn. Voltak olyan dörzskövek, amelyeknek három, négy, vagy öt, sőt hat lábuk is volt. Találtak egy több mint 1000 éves dörzskövet, amelynek 12 vadállat-lába volt. A porcelán fejlődésével színes porcelánból is készítettek dörzsköveket. Az idő múlásával a készítése egyre jobban ötvöződött a művészi dísz- és használati tárgyak készítésével. Tehát olyan dörzsköveket csináltak, amelyek egyszerre voltak használati tárgyak és művészi dísztárgyak is. A X. században, tehát a Tang-dinasztia korában a készítési eljárás éretté vált és meghatározott formákban állították elő a láb nélküli dörzsköveket, valamint a korábbi többlábúak után olyanokat is, amelyek fenekének alsó peremrészein lábak voltak.

Kína különböző részein sok fajta dörzskövet készítenek. A dél-kínai Guangdong tartományban, Duan járásban készítik a leghíresebb dörzsköveket, a Duan elnevezésűeket természetes színes vonalakkal rendelkező kemény kőből.

Északkelet-Kínában a Zhangbai hegységben különleges gránit található. Ez a hegyvidék a Songhua-folyó forrásvidéke. Ezért Songhua-kőnek nevezték el ezt a gránitot. A kő főleg zöld színben található, de sárga, lila és lilás zöld színárnyalatok is vannak benne. Ezek a színek különböző képeket és alakokat képeznek. Ez a Songhua-dörzskő faragásos díszítőelemeiről híres. Többek között fenyőfa, ciprusfa, pünkösdi rózsa, bazsarózsa, felhő, hegy, sárkány, és pacsirta mintákat faragták a dörzskövekre. Vannak olyan faragványok, amelyek mondák, mítoszok, mesék és történelmi események szereplőit mintázták.

Az ókori Kínában különböző elemekkel keverve agyagból is gyártottak dörzsköveket. A munkafolyamata igen bonyolult volt. A hosszú előkészítő munka után dörzskő-formákat csináltak az előkészített agyagból. Megszárítása után kemencében kiégették, ezzel elkészült a gyönyörű, finom, kemény dörzskő.

A hagyományok szerint pompás tartókat is készítettek a dörzskövekhez. A tartók díszítették is, védték is a dörzsköveket.

A hosszú történelem során a dörzskő nemcsak használati tárgy, hanem dísz- és ajándéktárgy is lett. A műgyűjtők nagyon szeretik a kínai dörzsköveket. A világpiacon egy kitűnő kínai dörzskő ára elérheti a több mint 1 millió jüant is.

Kínai Nemzetközi Rádió

 

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés