A gránitról

A gránit a leggyakoribb mélységi magmás kőzet, a leggyakoribb savanyú kőzet. Neve a latin granum = szemcse szóból származik. A gyémánt után a második legkeményebb kőzet.
Viszonylag könnyű, szilárd, durva kristályos kőzet. Három fő ásványa:

az áttetsző, szürkés kvarc,
a fehér vagy sárga plagioklász (oligoklász, illetve albit) és
a rózsaszínű vagy fehér káliföldpát (ortoklász, néha mikrolin)

többnyire nagyjából egyenlő arányban fordul elő benne.

Kevesebb kvarcot tartalmazó változata a granoszienit; a kvarc nélkül, döntően földpátokból álló kőzet a szienit. Az olyan, kevés káliumot, de a szokásosnál több nátriumot (és kalciumot) tartalmazó gránitot, amiben káliföldpát nincs vagy mennyisége alárendelt, és helyette plagioklászt találunk, plagiogránitnak nevezzük.

Színét általában a földpátok határozzák meg.

Színes elegyrészként többnyire csillámokat tartalmaz:

gyakrabban biotitot (biotit-gránit),
ritkábban muszkovitot (muszkovit-gránit),
esetleg mindkettőt (kétcsillámos gránit, mint például a Magas-Tátrában),
néha-néha lítiumcsillámot.

A csillám helyett vagy mellett kőzetalkotó mennyiségig szaporodhat fel benne az amfibol (a leggyakrabban hornblende) is – ilyenkor amfibol-gránitról beszélünk. Jellemző opak ásványa a magnetit (titanomagnetit). A színes és opak ásványok együttes mennyisége 5% körüli;

ha ennél kevesebb, a gránit leukokrata,
ha ennél több, a gránit melanokrata.

A még több benne a színes és opak ásvány, továbbá kevesebb a káliföldpát és több, bázikusabb a plagioklász, úgy a kőzetet granodioritnak nevezzük: mint neve is mutatja, ez a gránit és a diorit közötti összetételű, átmeneti kőzet.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.