A Gránit

Viszonylag könnyű, szilárd, durvakristályos kőzet.

Három fő ásványa: az áttetsző, szürkés kvarc, a fehér vagy sárga plagioklász (oligoklász, illetve albit) és a rózsaszínű vagy fehér káliföldpát (ortoklász, néha mikrolin) többnyire nagyjából egyenlő arányban fordul elő benne. Kevesebb kvarcot tartalmazó változata a granoszienit; a kvarc nélkül, döntően földpátokból álló kőzet a szienit. Az olyan, kevés káliumot, de a szokásosnál több nátriumot (és kalciumot) tartalmazó gránitot, amiben káliföldpát nincs vagy mennyisége alárendelt, és helyette plagioklászt találunk, plagiogránitnak nevezzük.

Színét általában a földpátok határozzák meg. Színes elegyrészként többnyire csillámokat tartalmaz: gyakrabban biotitot (biotit-gránit), ritkábban muszkovitot (muszkovit-gránit), esetleg mindkettőt (kétcsillámos gránit, mint például a Magas-Tátrában), néha-néha lítiumcsillámot.

A csillám helyett vagy mellett kőzetalkotó mennyiségig szaporodhat fel benne az amfibol (a legyakrabban hornblende) is ? ilyenkor amfibol-gránitról beszélünk. Jellemző opak ásványa a magnetit (titanomagnetit). A színes és opak ásványok együttes mennyisége 5% körüli; ha ennél kevesebb, a gránit leukokrata, ha ennél több, a gránit melanokrata. A még több benne a színes és opak ásvány, továbbá kevesebb a káliföldpát és több, bázikusabb a plagioklász, úgy a kőzetet granodioritnak nevezzük: mint neve is mutatja, ez a gránit és a diorit közötti összetételű, átmeneti kőzet.